Sokan kérdezitek tőlem, milyen a karácsony, távol az otthontól. Én pedig csak azt tudom válaszolni nektek, hogy hiányzik a család és a barátok, de ez a mostani karácsony különleges helyen lesz, hiszen bátran mondhatom, ilyen még nem volt.
Kínában a szeretet ünnepét nem ünneplik. A kínaiak nagy része ugyanis ateista, a maradék( itt azért nem kevés ember a maradék) pedig buddhista, taoista, van egy csekély számú keresztény, a többi vallás pedig még elenyészőbb méretekben fordul elő. A fiatalabbak közül már sokan adnak egymásnak ajándékot, vagy elmennek valahova bulizni, de az idősebbek, a családok nem igazán vesznek tudomást róla. Itt, ahogyan Koreában és Japánban is, az idén január végére eső Holdújévet ünneplik, ez nagyjából olyan jelentőségű, mint nekünk a karácsony és a szilveszter együtt.
De nem úgy a kereskedelem! A bevásárlóközpontok, az otthoninál ugyan kevesebb felhajtással, de telerakták az üzleteket karácsonyi dekorációval, mikulássapkával, karácsonyfadísszel és műfenyőkkel. Nem tudom, mennyit buktak vagy nem buktak ezen a bizniszen, de biztos maradt még egy-két poros műfenyő a raktáron...
Mi viszont már novemberben terveztük, hogy hogyan is fogjuk ünnepelni a 24-ét. Természetesen a mi alatt a külföldi diákokat értem, merthogy itt majd' mindenki ünnepli a karácsonyt. Természetesen voltak a koreaiak, akik nem, de ők meg majd' kibújtak a bőrükből, hogy karácsonyi partin vehetnek részt. Úgy terveztük, hogy este kirúgjuk a tanulószobából az embereket, szépen átrendezzük és gyertyafények közepette vacsorázunk. Mert ugye, ide nem annyira passzol a bulizás, inkább, meghitt, kellemes, vidám estét terveztünk. Először nagyjából nyolc-tíz főre. De ennek a remek tervnek híre ment a koleszban és sokan el akartak jönni. Ha jól emlékszem, az utolsó szám szerint, meghaladtuk a húsz főt :)
A menün sokat agyaltunk, míg végül arra jutottunk, hogy krumplipürét csinálunk, veszünk hat darab sült csirkét, csinálunk salátát. Desszertnek remek magyar palacsinta, mivel szert tettünk egy palacsintasütőre, amit a koreai lányoktól vásároltunk meg kéz alatt. A szegény európaiaknak ez valóságos földi paradicsom a sok baozi után :D
A 24-e délelőtt, délután, mind a szervezéssel, főzéssel telt. Itt az alkalom, hogy adózzam Édesanyám tudománya és szakértelme előtt, mert kissé nehéz volt húsz emberes vacsit megcsinálni egy este alatt! Anyus! Hogy csinálod, hogy végzel a vacsival időre?! Pedig a fiúk pucolták a krumplit!! Igen, mérhetetlen nagy és édes elégtételt éreztem, amikor Kyungwoo-t, Jenőt és Slo-t láttam, ahogy krumplit pucolnak ! :D
Azon az estén annyit nevettem, és annyi mindenen, hogy nehéz észben tartanom. Például azon, hogy Yuka, az egyik japán lány pálcikával próbálta szétszedni a csirkét, vagy hogy az ázsiai vendégeknek ki kellett szaladni kést-villát venni, mert hogy ehhez ez kell. John és Alex, a két amerikai srác röhögve kérdezték a piros melegítős, koreai Lee Canyu láttán, hogy Ki ez az instant mikulás?! De Ray, az egyetlen kínai vendég arcát sem felejtem el sosem, amikor az egész külföldi vendégsereg próbálta helyes hangsúlyozással kiejteni a sapii kínai szót. ( a sapii kínai káromkodás, nálunk az F betűs szó a megfelelője) Ray maga alatt volt kettővel, hogy neki ilyeneket kell tanítani a külföldieknek. Vagy például az, hogy a megmaradt csirke láttán Marc közölte, hogy ő most megy és ezt odaadja a szegény embereknek....vagy Mushmushnak, a kollégiumi macskának.
Szó se róla, hiányzott az otthon, a családom, a mákos bejgli és a PVV karácsonyi koncertje, de részem volt egy valódi, nemzetközi karácsonyban és aki ott volt, elfelejteni nem fogja!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.