Nagyjából este 10 óra felé futott be a hipergyors vonat Jinan pályaudvarára. A vonatútról annyit, hogy alig vártam, hogy lássak még többet az országból, de nagyjából olyan volt, mint a repülőn. Néhány kivilágított épülettől eltekintve nem láttunk semmit az ablakokon! Nah, amikor kiszálltuk, meg is jegyeztük mindhárman, hogy a pekingi pára a közelébe sem ér a jinaninak. lekászálódtunk csomagostul a vonatról és mit se törődve az orbitális gőzfürdővel, nekiálltunk taxit keresni. Jah, előbb még le akartunk menni a földszintre lifttel, merthogy a sok csomaggal kissé nehézkes lett volna még a mozgólépcsőn is. Igen ám, de arra sündörgött egy biztonsági őr féle és vigyorogva mutatja, hogy nem használhatjuk a liftet. Legyünk bizakodóak és gondoljuk azt, hogy csak azért, mert mondjuk rossz és nem azért, mert nézni akarja, ahogy a laowai-ok küszködnek a sok cuccal. Mindenesetre mehettünk a mozgólépcsőhöz, majd az akkor már kihalt pályaudvaron megtaláltuk a taxiállomás-szerűséget.
Nagyjából olyan hat-hét kocsit kell elképzelni, ahogy állnak egymás mögött, a sofőrök meg ott beszélgetnek egy csoportban. Nah, ahogy minket megláttak, egy pillanatra csönd lett, majd az összes egyszerre kezdett kiabálni, mutogatni, magyarázni. Az én kezemből az egyik már kikapta a bőröndömet , a másik már tessékelt volna be minket a kocsijába. Mi eleve úgy terveztük, hogy két kocsival lenne érdemes menni, mert hárman vagyunk, fejenként legalább három csomaggal, tehát hacsak nem hoznak egy minibuszt, a jósiten se tuszkol be minket egy autóba! Hát nem úgy a kínaiak...:D
Kiderült az egyik fickóról, hogy nem is taxisofőr, hanem rendőr és csúnyán elzavarta a sofőrt, amikor már vette volna el a táskáinkat. Nah aztán hoztak egy kocsit, amibe a rendőr utasítására már berakták hátra a nagy bőröndökből kettőt, egyet pedig a hátsó ülésre, ahová még a laptoptáskákat, kis bőröndöket is valahogy beszorították. Mi, Krisztivel, a hátsó ülés maradékán osztoztunk, Jenő meg ment előre.
Útközben néhányszor esett csak a fejemre Kriszti laptop táskája....D
A pályaudvar és a kolesz kb. háromnegyed órás utazás volt, mivel a sofőrünknek gőze sem volt arról, hol is van a Shandong Normal University kollégiuma. Hiába mutattuk neki a címet, hiába mondtuk kínaiul, hogy a külföldi diákok kollégiumába mennénk, azt se tudta. Már vagy kétszer megjártuk a Wenhua Donglu-t( az utcánkat, ahol vagyunk) amikor sikerült megkérdeznie az egyik járókelőtől, hogy merre is menjen. Ahány magyar már volt a ShanShi-n, gondolná az ember, hogy már ösztönből odavisznek és csukott szemmel is odatalálnának..
Miután kikászálódtunk a taxiból, bementünk és villámgyorsan regisztráltak minket, aztán elküldtek aludni, mondván, hogy biztos fáradtak vagyunk.
A koliban négy emelet van....mi Krisztivel természetesen a negyediken lakunk. :D lift nincs :D Jenő bezzeg a harmadikra kapott helyet, egy maláj srác mellé.
A szobánk. Viszonylag nagy, két ágy van benne, két íróasztal, két éjjeliszekrény, meg egy polc, meg egy tv. Jah meg ablak meg ajtó. Az előszobában van egy beépített szekrény szerűség és onnan nyílik a fürdőszoba, angol wc-vel, mosdóval és zuhanyrózsával. Nincs leválasztva a zuhanyzó rész, ami nem baj, csak éppen kacsaúsztató lesz a fürdőszoba, miután valaki megfürdik. Utóbb megnéztük Jenőék szobáját. Náluk persze plazmatévé van és hatalmas fürdőszoba és persze lejjebb is vannak egy emelettel, de hát jön még kutyára teherautó! :D
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.