Visszatértünk az általános iskolába. Legalábbis aszerint, hogy pöttyös hátizsákkal járok be az egyetemre, a délutánokat leckeírással töltöm, (sőt, egyáltalán írással), a koreai osztálytársaim meg inkább hasonlítanak a nagynövésű felső tagozatosokra, mintsem a huszonéves egyetemistákra. Vége van a kéthetes láblógatásnak, indul a suli...
A szintfelmérő alapján hármas csoportba kerültem a hat fokozatú skálán, ami azért másfél év után nem rossz. Igen ám, de aki funkcionális, meg sima analfabéta kínaiból és beszélni is csak akkor tud, ha nagyon belelendül, hát, úgy bizony szép kihívás. Van nyelvtanos-új szavas óránk( ami hülyeség, mert minden órán van új szó), intenzív olvasás óránk, ahol a kínai írásjelekre megyünk nagyon rá, beszédóránk, nah ez csak holnap lesz és természetesen magnóhallgatás. Ez utóbbi órán valahogy stand by állapotba kapcsoltam magam és észre sem vettem, hogy már elkezdtük a feladatot, aztán tippeltem valamit, ami jó lett! Vak tyúk is talál néha szemet, de még milyet!
A tanárok aranyosak, jó fejek és 95%-ban értem, hogy nem mogyorót akarnak nekem eladni. Az osztálytársaim között van két spanyol lány, akikkel lehet angolul is kommunikálni vagyunk mi magyarok, össze is tartunk, van egy japán fickó, akiről lerí, hogy japán és a koreai banda, akik mérhetetlenül sokan vannak és a lányok átlagmagassága 155 cm.
A mai egyik feladatunk az új szavak leírása lett volna, de nem tudtuk, hogy 5 mondat kell vele, ötször kell leírni őket, vagy 5 sort kell írni vele. Merthogy mindenki mást jegyzett meg. Jenőnek a maláj szobatársa lefordította és közölte, hogy minden új szóból öt sort kell csapatni. Én, beletörődve, hogy az éjszaka tulajdonképpen olyan szép és nem is értem minek kell aludni, nekiveselkedtem a 33 új szónak, szorozva 5 sorral ugye. Kriszti, a szobatársam ezenközben levitt a srácoknak két tiramisus sütit, majd néhány perccel később Jenő megjelenik, hogy a maláj szobatársa megint elolvasta és elmagyarázta, hogy nem 5 sor kell, hanem csak ötször kell leírni. Természetesen akkor én már több, mint a felét megcsináltam a soroknak....
Nem is kérdéses, hogy a maláj szobatárs a tiramisus, szupermarket-sütiben fogyasztotta el az utolsó vacsoráját...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.