Ahol az emberre ferde szemmel néznek

Más, mint a nyugati. Erre egészen egyszerűen nincs jobb kifejezés. Én, aki nem igazán szoktam figyelemmel kísérni mások öltözködését, most alig bírom levenni a szememet az itteni emberek ruháiról.

A kínai szépségideál szerint az emberi bőr akkor a legszebb, ha hófehér és tiszta. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból képesek különbséget tenni a fehér és a fehérebb között, erre is csak az ázsiai szem képes, én nem nagyon látok különbséget. Nyaranta kivétel nélkül mindenki napernyőkkel védi a bőrét a káros napsugarak elől, kesztyűt hordanak és a balerinacipőbe balerinazoknit, ami nálunk éppen csak, hogy divatba jött. A naptejek számozása pedig 50 faktornál kezdődik.  A drogériák polcain megszámlálhatatlanul sok kence ígéri a fehér bőrt, még a nagy nemzetközi márkák termékeinél is lehet találni olyat, ami fehérítőt tartalmaz. 

A szem annál szebb, minél nagyobb és jobban hasonlít az európai vonásokra, ezért használnak a kínaiak olykor hatalmas szemüveget, hogy a szemük nagyobbnak látszódjon. Szem dolgában nem ismernek lehetetlent , láttam szempilla nagyobbító zselét, szemhéjfelhúzó tapaszt, szempilla göndörítőket. Sminkelni nem nagyon sminkelnek, csak alkalomszerűen, akkor is leginkább fekete szemhéjtust használnak, vagy szemceruzát, esetleg színes szemhéjpúdert, a szájukra meg nagyon kevés színtelen szájfényt tesznek. Haj dolgában igen érdekes a helyzet, a lányok általában hosszúra növesztik a hajukat és copfba kötik, az idősebbek kontyba, vagy csak egyszerűen leengedik. A frufru nagyobb divat, mint otthon, főleg a rövid frizurás csajok vágatják. A haj színe a sztenderd fekete, ámbár nem egy ritkák a kiszőkített, tépett tincsek sem, a teljes szőke hajszínt nem nagyon sikerül elérni a maximum a narancssárgát. Jinanban például lépten-nyomon fodrászatokba botlik az ember, ahol csak fiatal srácok dolgoznak, mind koreai popsztárokra jellemző felzselézett frizurával.

A melltartókban ujjnyi vastag szivaccsal találkoztam, első kínai shoppingolásom során. Jah, hogy majdnem az egész földrésznek szüksége van rá....És a bugyik! Bridget Jones kedvencénél találtam még nagyobbakat is. Tanga elvétve, de hát arra rá sem néznek a szégyenlős kínai lányok, mert milyen az már.

Kínában kellett szembesülnöm azzal, hogy egészen egyszerűen nem létezik legrövidebb szoknya, ugyanis az ázsiai öltözködés egyik alapszabálya, hogy a láb kilátszódhat, amennyire csak tetszik, éppen ezért a miniszoknyáknak, sortoknak, forrónadrágoknak nincs határa. De sajnos szoknyából hosszabbat találni igazi kihívás, hacsak nem mész be a külföldi boltokba, de ott külföldi árakért lehet csak vásárolni. Ellenben a nagy dekoltázs nem divat, nem néznek megy ugyan érte, de nyáron a lányokon nem nagyon látni kivágott, vagy spagettipántos felsőt. Tornacipő és kiskosztüm együtt? Hogyne! Hordani a középiskolád egyenmelegítőjét? A lehető legmenőbb! A srácok felveszik a rikító rózsaszínt, sárgát,  ez itt divatosnak számít, ha pedig beüt a nyári meleg, hát feltűrik a pólót, hagy szellőzzön a has. Kimondottan egzotikus látvány...

A ruhák ellenben itt sokkal érdekesebbek, ötletesebbek és egyáltalán nem a "kínai minőség", ahogy azt elgondolnánk. Ráadásul otthon mostanában csak olyan ruhákat lehet kapni, amiről már első tapintásra érezzük, hogy az anyaga inkább a porrongyhoz hasonlít, mintsem egy igényes ruhadarabhoz. Itt van, hogy egy darabból csak egy méret van, de korántsem csak xxs-es darabok, hanem mindenféle magasságra, szélességre láttam már ruhát. És bizony vannak olyan farmerok, amiket egészen egyszerűen nem tudom elhinni, hogy emberre tervezték és nem egy pálcikaemberre. No de, azért vannak ám árnyoldalai is! Például, hogy néha mindent túlcsicszáznak, túldíszítenek. Ez a díszítettség valamilyen korai nyugati stílusra emlékeztet, persze sokkal silányabb verzióban. Például télen találtam egy szép pulcsit, jó anyag, szép szín, csak éppen egy orbitálisan nagy macifej néz rám az elejéről. A kínai típusú menyasszonyi ruha is lehet szép, (ezek a ruhák nem a tradicionális viseletet idézik, hanem a nyugati mintát) ha előtte vasmarokkal eltávolítottad a fodrokat, a strasszokat és a nagy masnit az elejéről.Egyébként az ázsiai nőkre jellemző, hogy mindig édes, kicsi, aranyos babáknak akarnak látszódni, mivelhogy a keleti férfinem képviselője erre gerjed. Valószínűleg innen a fidres-fodros ruhák iránti szerelem.

A kiegészítők viszont elviszik a pálmát. Napszemüveg, ékszerek, kesztyűk(nem csak télire), kalapok, zoknik( Kína zokninagyhatalom!), harisnyák minden színben, táskák, sálak, cipők, (egy két 40-est találtam eddig, nagyobb nincs) és még sorolhatnám...és a legtöbb fillérekért.

Néha elgondolkodok azon, hogy minket, magyar nőket a híres divattervezők szépnek, de stílus-nélkülinek könyvelnek el, ezt nem egyszer hallottam már. Az itt élő emberek öltözködéséről ugyan mi lehet a véleményük?

Én azt mondanám: ez olyan kínai...