Ahol az emberre ferde szemmel néznek

Már régóta szeretnék írni a városról, ahová csöppentem, most eleget is teszek ennek.

Az igazat megvallva annyi, de annyi negatív kritikát olvastam Jinanról, az előző években ideutazó diákok blogjaiból,  hogy bevallom, féltem idejönni az elején. Olvastam, hogy Jinan piszkos, koszos, unalmas kis kínai város, a látnivalókat meg egy nap alatt be lehet járni, az emberek nem túl barátságosak. Nos, mindezek engem is megingattak kissé, de hát szeretek mindent  a saját szememmel látni, úgyhogy nem kezdtem el  azon agyalni, hogy miért nem inkább a Tianjin-beli Nankai egyetemet írtam első helyre a jelentkezési lapomban. (Tianjin azért volt szimpatikus, mert Peking mellett van és az egyetemének van egy nagy kórusa.:)

Másfelől viszont hallgattam PSZS véget nem érő szerelmes anekdotáit a porfészekről, ahol kínai tartózkodásai első évét töltötte és hogy mennyire csodálatos. Ezek után bátran mondhatom, hogy abszolút semleges érzelmekkel vettem be Shandong tartomány fővárosát.

Az első dolog, amit mindenhol és mindenkitől hallottam, hogy Jinanban orbitálisan, iszonyúan meleg van. Mindig. Ennek ellenére pár napig tényleg párás, felhős, de üvegház-érzületű meleg idő volt, majd mintegy gombnyomásra, szeptember 1-jén beköszöntött az ősz. Előkerültek a farmerok, a pulóverek, amikről azt hittem, hogy októberig nem is kell majd előhúzni. Hát de. Az eső esik, de legalább észre lehet venni, hogyha esni fog, mert előtte három napig készülődik az időjárás széllel, borulással, égzengéssel. A tél hirtelen jött, de nem lett annyira hideg, mint nálunk. Fűtés volt, hálaistennek,nem úgy, mint abban a szibériai Wuyishanban és még működött is! A tavasz  is hirtelen jött és el is ment, szinte varázsütésre csöppentünk a nyárba.Májusra a nyári melegről szóló jóslatok beteljesedtek. A szobában nem lehet meglenni, a levegőn nem lehet meglenni, az osztályteremben van klíma,tehát ott meg lehet lenni( de ki szeret egy osztályteremben ülni?). Légkondi a jövő héten.Szóval, ahogy itt mindenki mondja: Jinan de tianqi zhende bu tai hao.

Jinan lélekszáma a legújabb adatok szerint már nagyjából nyolc millió körül mozog. Nevetve meséltük Wang Jia-nak, a kínai barátunknak, hogy Magyarországon mi összesen jó, ha tízmillióan vagyunk. Ezt már csak abból is lehet érzékelni, hogy egy gombostű nem sok, annyit nem lehet leejteni például ebédidőben, amikor mindenki az utcára tódul. Szombaton és vasárrnap ellenben néha nem látni egy teremtett lelket sem.

Az utcák zsúfoltak, kicsit talán keskenyebbek , mint nálunk, a házak közel vannak egymáshoz, éppúgy, mint az emberek. Itt soha senki nincs egyedül, mindig kell valaki, akivel hangoskodni lehet, lehetőleg külföldiek kollégiuma mellett és valamilyen hangkeltő eszköz kíséretében. Ez utóbbiak a közlekedés témakörénél szolgálnak nemes célt, hiszen dudálni jó és dudálni menő, még akkor is, ha nem jön mögötted az égegyadta világon senki, de neked jelezned kell, hogy te bizony itt jössz. Robogón, biciklin, márkás kocsin, motoron, mindegy teljesen,a lényeg, hogy minél nagyobb zajt csapj vele.

A mi utcánk, a Wenhuadonglu, végig tele van éttermekkel és a legkülönfélébb árucikkeket felvonultató boltokkal. Van például egy szó szerinti becsületvesztő bolt, ahol sálakat, sminkeket, plüssállatokat, parfümöt , fülbevalót, hajcsatokat, ékszereket és még kitudja mi mindent lehet kapni. Szeretem a hangulatát, főleg esténként, amikor zsibvásárrá változik és borzasztó nehéz közlekedni. Nem is beszélve a rengeteg utcai ételárusról, akik valami egészen különleges gasztronómiai élményt ígérnek, végtére is a kórház nagyon közel van! Kis utcákban, mindenféle engedély nélkül sütögetik a finomságokat, készítik az itt is népszerű sushi-t, potom pénzért adják a friss gyümölcsöt. Az egyik boltban színes jégkását lehet venni, a másikban édes pattogatott kukoricát, a harmadikban cukrászsüteményt. Esténként, ha az idő is beleegyezik, feléled az éjszakai piac. Ruha, zokni, táska, ágynemű, amit csak el lehet képzelni, szőnyegekre kiterítve, áron alul. Rendőr nemigen avatkozik közbe...

Egyes házak láttán a magyar ÁNTSZ képviselőit sürgősen kórházba kellene szállítani, merthogy kosz van. A szemetet, amit az éjszakai piac kitermel, szépen eltakarítják reggelre, de a kicsi éttermek higiéniája nem elsődleges. Hogy így belegondolok, másodlagos sem. Ennek ellenére mindenki tudja, aki járt már Kínában, hogy lepukkant hely=finom kaja.

Látnivalók között vannak a parkok,(gyönyörűek, tavakkal, fákkal, kínai pagodákkal) és a nevezetes Ezer Buddha-hegy, ami mindenképpen megéri a belépőjegye árát.(Lásd: valamelyik előző irományom). De nagyjából ennyi, éppen egy hétvégére elegendő. Shandong tartományban vannak még jó turistalátványosságok, mint a szent Thaishan hegy, Qufu, a nagy Konfucius mester szülővárosa, vagy a mediterrán hangulatú, tengerparti Qingdao.

Hangulat? Nappal nyugati rohanás, éjszaka mediterrán zsongás. A szmog meg, bár nem túl egészséges, hozzátartozik. Jó, azért szívesebben nélkülözném. Például lehetne látni a körülvevő hegyeket, meg a hegyekről a panorámát.

Nos, amikor már itt éltem pár hónapja, borzasztóan meguntam ezt a helyet. De amikor huzamosabb ideig távol voltam, pontosan azt éreztem, hogy mennyire jó végre itthon lenni. Jinan lett a kikötő, ahol otthon vagyok Ázsiában. Furcsa, hogy 22 évig élsz egy bizonyos helyen, de hogyha egy évig idegen világban próbálsz boldogulni, nos, a különbségek ellenére is, a horgonyt azért le tudtad ereszteni.